Coachok gondja: a közös nevező (Dr. Kollárné Berzáczy Kriszti)

Coachok nem mondják meg a tutit. Együtt alkotnak Önnel remek terveket.


coachok és coacheek
ki a coach, kik a coachok?

mentális wellness, coachok

Mentálkapu

coaching

Nem túl jó kérdés: a közös nevező

Tisztelt Dr. Kollárné Berzáczy Kriszti!
2 év után vettük észre, hogy nagyon ellentétesek vagyunk a párommal. Én szenvedélyre vágyom, ő visszafogottabb, én birtokolnám, ő szabadabb. Nagyon szeretnénk közös nevezőre jutni. Mit tehetnénk?
Segítségét előre is köszönöm!
Vivien

Szempontok: tanácsadók a boncasztalon

A coachok jó kér(d)ései: kié a kér(d)és joga?

Kedves Vivien!

Jaj, a matek! Nincs se súlypont, se nevező, ezek fikciók, metaforák. A közös nevezőre való törekvés nem túl jó kér(d)és. A baj forrása. Az örökre megoldhatatlan példa.

Aki nem mérnök (velem ellentétben), ne tévedjen ismeretlen vizekre. Éppen elég az az állapot, ami nehézséget jelent ebben a pillanatban Önnek.

Minden, de minden attól függ, jól fogalmazzuk-e meg a problémáinkat. Jó-e az a kérdés, amire választ remélünk. Mert van, amire sosem érkezik meg.

Legyen önmaga tanácsadója: coachok coacha, mondd meg nékem!

Mi áll az eredeti szerződésükben? Az együttélési szerződésükben. Kötöttek ilyesmit? Elmulasztották volna? Sosem létezett? Szóval, akkor éppen 2 éve és egy napja kezdődött a baj. Pont, amikor megismerkedtek. Milyen szerencsétlen ügy! Az a gond, hogy összetalálkoztak, aztán meg volt néhány felejthetetlen pillanatuk, amit most úgy sajnálnának megtagadni, kukába dobni. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna a nagy találkozás helyett egy kicsi, az elsöprő érzelmi hullámok helyett némi mérnöki higgadtság. A baj, hogy két idegen szimpatikusnak látta egymást és elindultak egy szép, sima úton. Annyira érdekesnek találták a másikat, hogy elfelejtették egyeztetni a dolgaikat. Patikamérlegről leolvasni, ki, mennyire szenvedélyes, ki az, aki inkább szabadságra vágyik és az egészet képtelenek voltak időben papírra fektetni, hogy kerülnek majd egyszer, mondjuk nagyjából 2 év múlva közös nevezőre. Felelőtlenség. De akkor még érthetetlenebb, mit találtak egymáson vonzónak, miért gondolták úgy, hogy tetszenek egymásnak, sőt évek múlva is megmarad a vonzalom, mire alapoztak megalapozatlanul?

Coachok rémálma: Régen minden jobb volt

Hát, igen, 2 éve még jól mentek a dolgok. Hogy lehet, hogy akkor nem vették észre ezeket az életbevágó különbségeket? Vagy már akkor is látták, csak javítgatták, halogatták a rendezést, ha jól vélem. (Rendszerint ugyanis ezt válaszolják mások.)

“Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.” (Márai Sándor)

Értem én, hogy sosem létezett egy explicitté tett, kimondott szabályrendszer, legnyilvánvalóbb az is, hogy szerződés sem, vagyis egy “közös nevező”, ahogy Ön mondja. Akkor pedig hogy találjanak most oda és vissza?

Az egyensúlyozás művészei

A közös nevezővel szemben az egyensúly egy dinamikus folyamat. “Pacsirták cérnaszálon” (Hrabal), ezek vagyunk. Egyensúlyozni tanulunk. Kísérletezünk, megtapasztalunk, elengedni gyakorolunk, önmagunkat korlátozzuk, mielőtt mások tennék velünk ugyanezt.

Aki szabad akar lenni, mást korlátoz. Annak a személynek a törekvéseit akadályozza, aki szorosabb kapcsolatra áhítozik vele. Az autonómia (függetlenség) a kooperáció (együttműködés) egymást kioltó “erők”. Ha Ön nagyobb kooperációt igényel a párjától, vagyis azt kéri, mondjon le valamelyest a szabadságáról, részben Önnek is le kell mondania arról a jogáról, hogy magának a legjobbat akarva, megfogalmazza a kéréseit és érvényt szerezzen azoknak. Vagyis le kell mondania az autonómiájáról és arról, megmondja másoknak, mi legyen.
Közös tanulás, próbálkozás. Kudarcok, sikerek. Elhúznak, pótvizsga. Nagy ritkán dicséret.

Megfontolásra ajánlom a következőt: a párkapcsolat is egy piac. Párkapcsolati piac. Mindenért fizetni kell. Ha nem is azonnal, de előbb vagy utóbb benyújtják a számlát. Ha valakinek kevés a fizetség, azaz “nem éri meg” azonnal problémát emleget. Pedig ez csak iteráció, alkudozás. Az egyensúlyozás művészete.

Nálunk nincsenek ilyen kifejezések: probléma és megoldás. (A probléma ugyanis az, hogy szeretik egymást. Megoldás is ugyanaz: szeressék egymást.) Piac van és piacképes vagy kevésbé kelendő viselkedések. Hogy kell szabadabbnak lenni vagy kevésbé szabadon élni egy piacon? Inkább arról beszéljünk, megéri vagy sem, fizetünk-e érte vagy sem, áldozunk-e rá vagy sem. Mi ér meg és mit? Ha nem éri meg alárendelődni (rabnak, birtokoltnak lenni), akkor ne válasszuk. Talán kevés és nem túl csábító az az ajánlat, amit a szabadság önkéntes korlátozásáért Ön ígér a vevőjének? Ön mivel fizet neki, ha rabság alá adja magát? Netán olyasmivel, ami neki nem is kell? Kell, csak nem ennyi? Kell, csak más is kell még?

Szocializmus szürke egyenembere lenne a közös nevező?

A párok közti viselkedés semmiképpen sem olyan, mintha futószalagon készülnének és éppen csak le kéne adni egy rendelést, máris minden megoldva. Kész a közös nevező nevű ipari selejt. A differenciálatlan fogyasztó, a hiánykultúrán nevelt egyenember igénye. Ez az ipari társadalomból ránk hagyományozott, agymosott vízió csupán.

Most az információs társadalom korában vagyunk. Itt nem egy “Amo” szappan vetekszik a pult alól előhúzott “Fa”-val (micsoda luxus!). Nyílt a verseny és virtuális. “I love me”, szeretem magam, magam vagyok a fontos termék saját magam piacán saját magamnak.

Az Önök kapcsolatában nem a szabadság-birtoklás jelent problémát, hanem, hogy

1. Higgadtan, józan ésszel szeretnének szeretni,

2, Egyensúlyozás nélkül kiegyensúlyozni,

3. A kérése mellől hiányzik egy csábító ajánlat, egy vonzó vízió, egy húzós jövőkép, egy közös látomás, miért éri meg a szabadságról részben lemondani.

Én azzal segítettem Önnek, hogy kivezettem egy gondolkodási csapdából. Mert a légy nem tud kirepülni az üvegpalackból addig, míg azt hiszi, elég, ha pusztán a fény irányába halad.

Ha még kérdez, szívesen válaszolok arra is, “akkor a légy hogyan jusson ki a palackból?”. Meglehet, talán nem tudok légy-ül, vagyis nem ismerhetem meg soha kellő mértékben a hozzám fordulók életét és nyelvét, de a heurisztikáikat (gondolkodási mintáikat, sablonjaikat, sztereotípiáikat, rutinjaikat, cselekvési paneljeiket) kicserélhetem, új, működőképes tervekre változtathatom Önnel. Szeretettel várom közénk, szeretettel várom a Mentálkapuban! >>

Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina coach és humánprofilozó >>

Közzétéve: krisztiberzaczy

Nemzetközileg akkreditált mester coach, senior fokozató mediátor-kiképző tréner, derűnagykövet, ontológus és humánprofilozó. Magyar Coachszövetség 2008. kuratóriumi elnöke. Tel.: 06 70 631 33 11

Leave a Reply